诗篇 90

求你指教我们怎样数算自己的日子

Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! ²Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. ³Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

⁴Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. ⁵Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; ⁶Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

⁷Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! ⁸Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. ⁹Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

¹⁰A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk. ¹¹Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? ¹²Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

¹³Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. ¹⁴Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. ¹⁵Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

¹⁶Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. ¹⁷És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!