诗篇 30

你将我的哀哭变为跳舞

Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. ²Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. ³Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

⁴Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. ⁵Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. ⁶Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.

⁷Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. ⁸Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. ⁹Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

¹⁰Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? ¹¹Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! ¹²Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

¹³Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.