诗篇 147

他数点星宿的数目

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! ²Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit; ³Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

⁴Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi. ⁵Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. ⁶Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

⁷Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! ⁸A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken; ⁹A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

¹⁰Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; ¹¹Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. ¹²Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

¹³Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat. ¹⁴Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. ¹⁵Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!

¹⁶Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. ¹⁷Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt? ¹⁸Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

¹⁹Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. ²⁰Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!