诗篇 108

我要在万民中称谢你

Ének. Dávid zsoltára. ²Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész. ³Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

⁴Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! ⁵Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod! ⁶Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

⁷Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! ⁸Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. ⁹Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

¹⁰Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok. ¹¹Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig? ¹²Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

¹³Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! ¹⁴Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.