Proverbs 24

Do not envy the wicked

Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. ²Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik. ³Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.

⁴És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. ⁵A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű. ⁶Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

⁷Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját. ⁸A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják. ⁹A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.

¹⁰Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd. ¹¹Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! ¹²Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.

¹³Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek. ¹⁴Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész! ¹⁵Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!

¹⁶Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek. ¹⁷Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved, ¹⁸Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.

¹⁹Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre; ²⁰Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik. ²¹Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.

²²Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

More sayings of the wise

²³Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó. ²⁴A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek. ²⁵A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

²⁶Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel. ²⁷Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat. ²⁸Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?

²⁹Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint. ³⁰A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett. ³¹És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.

³²Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból: ³³Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, ³⁴És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.