Luca 22:41-46

⁴¹És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

⁴²Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!k

⁴³És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.l

⁴⁴És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.m

⁴⁵És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

⁴⁶És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.n