Genesi 49:8-33

⁸Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.

⁹Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?b

¹⁰Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.c

¹¹Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.d

¹²Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.

¹³Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér.

¹⁴Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.

¹⁵S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.

¹⁶Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.

¹⁷Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.

¹⁸Szabadításodra várok Uram!

¹⁹Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.

²⁰Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.

²¹Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.

²²Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.

²³Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:

²⁴De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.

²⁵Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.

²⁶Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára.

²⁷Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.

²⁸Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

²⁹És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.

³⁰Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.

³¹Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.

³²Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.

³³És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ő népéhez takaríttaték.